Brigitte Sindelar gondolatai

A részképesség-gyengeségnek felismerésére szolgáló vizsgálóeljárás alapvetően különbözik a hagyományos értelemben vett módszerektől a pszichológiai tesztekkel szemben támasztott értékelési szempontok, követelmények vonatkozásában. Az eljárás elméleti hátterét kognitív pszichológiai és fejlődéspszichológiai ismeretek alkotják.

A vizsgálóeljárás a gyakorló szakemberek számára készült a differenciált megfigyelés eszközeként. Célja: feltárni a kognitív képesség-gyengeségeket mutató gyermekek észlelési és információ feldolgozási funkcióinak szintjét, hogy erre építve egyéni, speciális fejlesztési tervet lehessen kidolgozni számukra. Mindezzel egyértelműen definiálható az eljárás alkalmazási területe is. Minden olyan esetben, amikor felmerül a gyanú, hogy a gyermek tanulási nehézsége vagy következményes magatartási problémája részképességek gyenge működési szintjén alapul, a vizsgálóeljárás lehetővé teszi ezek diagnosztikus elkülönítését és a speciális programok megtervezését.

Hangsúlyozni kell, hogy a módszer nem helyettesítheti azokat a klinikai pszichológiai differenciál-diagnosztikai eljárásokat, amelyekkel megállapíthatók a pszichodinamiaki hátterű és a részképesség-gyengeség okozta tanulási zavarok, illetve amelyekkel az általános intelligencia vizsgálható. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyermek problémájának megértése az e tesztekkel mért intelligencia- profil, illetve a vizsgálóeljárás eredményeinek együttes figyelembevételével lehetséges.

A mélylélektani iskolák által leírt mechanizmusok és a kognitív feldolgozási rendszer közti összefüggések átgondolása alapján nyilvánvaló, hogy ezek nélkül nem lehetséges az ember, -illetve jelen esetben- a tanulási zavarokkal küzdő gyermek oszthatatlan és megismételhetetlen egyediségének megismerésére.

Az individualitásnak ebben az értelmében a módszer leglényegesebb diagnosztikus kritériuma a vizsgált gyermek egyéni teljesítményszintje. Ennek alapján mérlegelhető,hogy az információfeldolgozás mely területén van csökkent működés, illetve fejlődési elmaradás. A vizsgálati eredményeket a gyermek saját teljesítményátlagához kell viszonyítani, nem pedig meghatározott statisztikai normákhoz.

A vizsgálóeljárás tehát a különféle részképesség-gyengeségek felismerését szolgálja azzal a tágabb céllal, hogy nemcsak az érintett gyermekek, hanem családjaik is hatékony segítséget kapjanak. Az eddigi tapasztalatok a módszer eredményes használatát igazolják.